Milyen érzés?
Hogy' esik az olvasás ezeken az olvasókon? Szerintünk olvashatóságra már most egészen közel van az elektronikus megoldás a régi jó papíralapúhoz. Egyetlen hátrányként a kisebb kontraszt hozható fel. Ugyanis a „papír” az e-tinta alatt nem olyan világos, mint a könyv lapja – még ha az meg is sárgult már kicsit, mint alábbi képünk mutatja – az e-tinta pedig nem olyan sötét, mint a hagyományos. Emiatt gyengébb fényviszonyoknál az elektronikus könyvre jobban kellett mereszteni a szemünket.
A másik hátrány a túl sok fényből fakadt. Az e-ink monitor felülete olyasmi, mint a matt LCD kijelzőké kikapcsolt állapotban, tehát az erős, pontszerű fényforrások világos foltként jelennek meg rajta. Persze ennek kiküszöbölésére elég kicsit elfordítani a könyvet. Azt pedig nyugodtan lehet, ugyanis semmiféle kontraszt- vagy színbeli torzulás nem jelentkezik.
Nagyítóval vizsgálódva azt tapasztaltuk, hogy az e-ink kijelzőnek azért lényegesen pixelesebbek a betűi, mint egy nyomtatott könyvnek. A lézerprinterek minősége a kettő között van, közelebb a nyomtatotthoz, a tintások viszont hétköznapi irodapapírra nem hoznak sokkal jobb eredményt az e-inknél. Lényeges különbség csak a kontrasztban lesz.
Balra e-ink, jobbra hagyományos nyomtatott könyv
Megmutatjuk még, mi a különbség a szürkeárnyalatok megjelenítésében ditheringet használva, illetve nélküle. Ezzel az eljárással úgy képeznek lágyabb tónusokat, hogy különböző árnyalatú képpontokat helyeznek szorosan egymás mellé, melyeket szemünk mondhatni átlagol, így egy köztes árnyalatot érzékelünk. Azért fontos ez a módszer az e-könyv olvasóknál, hogy a képregényeket minél szebben jelenítsék meg.
Szürkeárnyalatok ditheringgel és nélküle
Képben, olvashatóságban tehát van még lemaradás a több évszázados technológia mögött, de szerintünk az e-ink ebben a mondhatni kezdeti állapotában is nagyszerű. Mi a helyzet a könyvolvasás élményével? Először is meg kell szokni, hogy nem a klasszikus művelődés, szórakozás eszközét, hanem valami XXI. századi „kütyüt” fogunk a kezünkbe. Van aki ezen könnyen, van aki nehezebben lendül át. Szokni kell kicsit a lapozást is, ami nem vesz több időt igénybe, mint a klasszikus oldal átfordítása, de sokkal tovább tart, mint a váltás egy számítógépen.
Továbbiakban viszont már csak előnyökkel találkozunk. Az olvasó megjegyzi, hol tartottunk, tehát nem fog az orrunk előtt becsukódni a könyv, ha nem tartjuk, és a könyvjelző kérdése is megoldódott. A belső memóriába rengeteg – akár több száz – könyv elfér, illetve a kapacitása memóriakártyával bővíthető, szóval sokkal több olvasnivalót tárolhatunk, vihetünk magunkkal sokkal kisebb helyen. Például ha többórás utazásnak nézünk elébe, és aktuális könyvünkből már csak félórányi van hátra, akkor nem kell két könyvet cipelnünk. Elektronikus formában sokkal könnyebb egy teljes könyvtár költözése. Aztán itt van még a zenelejátszó, ami az iriver Story esetében egészen kellemesen szóló hangszóróval párosul. Az okosabb olvasóknak – itt ismét a Story hozható fel – van billentyűzete, szóval egy kis jegyzetelésre is adnak lehetőséget. A még okosabb modellek pedig Wi-Fi-n keresztül az internetre tudnak kapcsolódni, így on-line vásárolhatunk velük, vagy böngészhetjük a weboldalakat.
Van még egy fontos kérdés: meddig bírják ezek az olvasók a strapát? Az akku 7-9000 lapozásra elég, ami szinte kimeríthetetlennek tűnik. Aggályaink vannak viszont az olvasók tartósságával kapcsolatban. A nálunk járt iriver ugyan mintadarab volt, de eléggé recsegett ropogott, a Koobe-k, főleg a Junior finom tapintású, gumírozott borítású felülete pedig nagyon könnyen karcolódott. (Ez jó eséllyel valami vegyszeres képernyőtisztításnak köszönhető, tehát vigyázni kell, milyen szerrel megy neki az ember.) Mozgó alkatrész nincs bennük, tehát egy esés nem árt meg nekik, de azért érdemes vigyázni rájuk. Jó lenne, ha a későbbi modelleket ellenállóbbra terveznék, hiszen nem olcsó dolgokról van itt szó.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
