Fogyasztás

Szokás szerint először a fogyasztást vettük górcső alá. Ennek mérését egy konnektorba dugható, digitális VOLTCRAFT Energy Logger 4000 készülékkel végeztük, és minden esetben a monitor nélküli teljes konfiguráció értékeit vizsgáltuk. A platformokon engedélyezve voltak az egyes energiagazdálkodási funkciók.

Az 1800X aktív energiagazdálkodása, teljes nyolcmagos és teljes egymagos terhelés mellett [+]

Viszonylag agresszív energiagazdálkodást használ a Ryzen, hiszen a magfeszültséget visszaveszi, ehhez képest a 2,2 GHz-es órajel viszont nem annyira alacsony. A visszajelzett 0,371 volt valószínűleg a még nem végleges BIOS, illetve a CPU-Z kiolvasási pontatlansága miatt szerepel. Több magot megterhelve az órajel 3,7 GHz-re ugrott, amihez 37-szeres szorzót és 1,2 voltot állított be magának. Ez pontosan 100 megahertzcel magasabb, mint a 3,6 GHz-es alapórajel, ami azt jelenti, hogy az XFR működésbe lépett, viszont úgy tűnik, a fogyasztási keretből a magasabb Turbo frekvenciára már nem futotta. Ezt erősíti meg az egymagos terhelés is, ahol az órajel majdnem 4,1 GHz-re kúszott fel, tehát sikerült elérni a kereken 4 GHz-es Turbo frekvenciát, és erre közel 100 megahertzet pakolt rá az XFR. Ez esetben a magórajel is magasabb lett, 5 ezred híján elérte az 1,4 voltot.

Üresjárati fogyasztásban a Ryzen nem teljesít számottevően rosszabbul, mint a kevesebb maggal rendelkező friss konkurensek (Kaby Lake), de a szintén 8 magos és 14 nm-es i7-6900K-ra köröket ver, az FX-es AMD-kről nem is beszélve. Az enyhe terhelés alatt mutatott teljesítményfelvétel már valamivel nagyobb, és ugyan a 10 watt nem eget rengető, de a mezőny kiegyensúlyozottságát nézve azért nem lehet figyelmen kívül hagyni. Persze ha azt nézzük, hogy az X-es Intelek és a korábbi AMD-k hol állnak a sorban, a fejlődés igencsak dicséretes.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!