Megjelenítés, bevitel
Méretre és felbontásra azonos kijelzőt kaptak a notebookok. Az F50 és a Pavilion dv6 is 1366x768 pixeles natív felbontással és 16 hüvelykes képátlóval rendelkezik. Egy ferde (szögű) pillantással el tudtuk dönteni, hogy TN+film panelt használnak. Az Asus esetében a pontos típusszámot (HSD160PHW1) is megsúgta az Everest. Úgy gondoljuk, 16 hüvelykre nagyon kevés a 768 soros magasság. Kár, hogy a 16:9-es oldalaránynál még nem terjedt el a 900 sor magas – tehát 1600 oszlop széles – felbontás.
Asus F50 - HP Pavilion dv6
Készítettünk a két laptophoz színprofilt.A kalibrációt a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorral (koloriméterrel) és a LaCie Blue Eye Pro szoftverrel végeztük. A programok azt mérik, hogy a képernyőn bemért színek mennyire térnek el a referenciától. Ezt az eltérést a deltaE értékkel határozhatjuk meg. A kisebb deltaE kisebb különbséget jelent a szín referenciához való hasonlóságában. A szabály általánosan az, hogy ha a deltaE nagyobb háromnál, akkor a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól, tehát szemmel láthatóan különbözik tőle. Az ennél kisebb különbséget már nem látjuk. DeltaE<1 esetén a színhűség szinte tökéletes.
Asus F50 - HP Pavilion dv6
Kalibrálás előtt egy picivel, utána viszont már nagyobb mértékben bizonyult jobbnak a Pavilion dv6 kijelzője. Azért az Asusra sem lehet panaszunk, mert azt is sikerült egy deltaE értékes átlagra hozni, miközben a maximális eltérés – a vörös színnél – alig haladta meg a hármat. Az Asus F50Sf színprofilja innen, a HP Pavilion dv6-é pedig innen tölthető le. Az Asus gépnél a maximumnál két lépéssel alacsonyabb fényerőnél, a HP-nél a csúcsértéken a legpontosabb a letölthető profil.
Asus F50 - HP Pavilion dv6
Nem meglepő, hogy bevilágítás és egyenletesség terén is nagyon hasonló lett a két kijelzőpanel. Feketéjük az átlagnál kevésbé világított, az alsó részen fényesedett. Minden bizonnyal LED-es háttérvilágítást alkalmaztak náluk, mert műszerrel mérve csak a bal felső sarkuk volt lényegesen világosabb a középső résznél. Maximális fényerőben az Asus nyert 210 cd/m² körüli értékkel, míg a HP csak 180-at tudott. Világos környezetben a HP helyzetén tovább rontott a csupán 200:1 kontrasztarány és a tükrös felület, ezek miatt direkt napfényben szinte teljesen használhatatlannak bizonyult. Valamivel jobb volt az Asus helyzete, mert a nagyobb fényerőhöz jobb, 350:1 körüli kontrasztarány társult.
Az egyik szemünk sírt, a másik nevetett, amikor az Asus F50 billentyűzetére pillantottunk. Úgy tűnik, végérvényesen bele kell nyugodnunk, hogy a notebookgyártók 15,6”-os gépeikre teljes numerikus padot telepítenek, amibe belekeverik a kurzormozgatókat. Jó hír viszont, hogy az Asus a szerintünk nem valami jó, szigetes verzió helyett inkább egy hagyományosabb megoldást választott. Ennek a gombjai valamivel hosszabb úton járnak. Jó pont, hogy alapjuk csak nagyon erős nyomásra horpadt. Rossz pontot érdemel viszont a felső Insert száműzése a Delete gombra.
Úgy gondoljuk, a HP minden tekintetben jobban oldotta meg a billentyűzet problémáját. Igaz, hogy a dv6 gombjai fényesek, de ez legalább jól illik a szintén fényes környezetbe. A klaviatúra kialakítása hagyományos, gombjai az Asuson tapasztaltnál kellemesebben, hosszabb úton jártak. Kiosztásban szerencsésebbnek tartjuk a kurzormozgatók laposítását, ha azok így megfelelően elkülönülnek. A dv6-on a felső Insertnek is saját gomb jutott.
A fő billentyűzet fölötti kezelőszerv viszont nem szerencsés a HP-nál. Ugyanis náluk az érintőgombok – még a hangerőt szabályozó sáv is – állandó jelleggel világítanak. Fényük sötétebb környezetben zavaró, visszatükröződik a monitor alatti fényes felületről. Ráadásul az energiagazdálkodási profilok között váltó funkció sem került ide. Az Asusnál mindent a legnagyobb rendben találtunk. A gombok kicsik, de jól kezelhetők, feliratuk ugyan nem világít, de megfelelően kontrasztos. Külön billentyűt kapott itt az Express Gate, ami 8 másodperc alatt elindítja a mini operációs rendszert, melyel lehet internetezni, chatelni, zenét hallgatni és képeket nézegetni.
Mindkét laptopon szerves részét képezi a formatervnek a touchpad. Az Asus tovább folytatta rajta a fedlap és csuklótámasz mintáját, míg a HP nemcsak a gombokat, hanem az érintőfelületet is bekrómozta. Tapintásra a kissé érdes Asust sokkal jobbnak találtuk a hamar síkossá váló HP-nél. Mindkét gépnél örültünk volna valamivel nagyobb felületnek. Igényel majd némi bejáratást a két touchpad gombja. Az Asusnál nem tetszett, hogy az egybeszabott alkalmatosság csak a legvégén reagál jól.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
