Próba
Ha már a kezünkbe akadtak, alaposabban megismerkedtünk az Asus X54 sorozatának képviselőivel. Észben kell tartani, hogy ezek nagyon puritán, alap gépek, a belépőszintűnek tartott K széria alá sorakoznak be. Szerencsére az X-ek lemaradása nem túl nagy anyaghasználat és összeszerelési minőség terén, nem fognak szétesni egy hét használat után, a felhasznált burkolati anyagok pedig szerintünk rendben vannak, akárcsak az illesztések. Úgy tűnt számunkra, hogy a billentyűzetet módosítás nélkül vették át a K modellektől: egy közepes megvalósítást kapunk egészen korrekt nyomási komforttal és átlagos horpadással. Egyeseket zavarhat, hogy a nyomófelületek közel vannak egymáshoz, így nagyobb a félreütés esélye.
Rendben van a touchpad is, gombjai végre nem kattognak és nem is krómhatásúak. Az érintésérzékeny felület méretével és érdességével is meg voltunk elégedve, bár huzamosabb használat után kissé síkossá vált, amin törölgetéssel lehet segíteni.
Amikor kibontottuk, nagy örömmel láttuk, hogy az Asus X54H kijelzője matt, ez úgy tudjuk, meglehetősen ritka az alvégen, de még az otthoni felhasználóknak szánt notebookok felsőbb kategóriáiban is. Hiába volt az X54L-nek 286 cd/m² a maximális fényereje és 300:1 fölötti kontrasztaránya, a fényes felület miatt sokkal kényelmetlenebb volt használni, mint a 224 cd/m²-es maximummal és 250:1 körüli kontraszttal bíró, de matt X54H-t. Ráadásul az utóbbi kalibrálása is jobbra sikerült. Az Asus X54H színprofilja innen tölthető le, a maximálisnál eggyel alacsonyabb fényerővel adja a legpontosabb árnyalatokat. Az Asus X54L színprofilja pedig itt érhető el, a maximálisnál kettővel alacsonyabb fényerőn célszerű használni.
Asus X54L és X54H
Hűtésben mindig is egészen jók voltak az Asus egyszerűbb notebookjai, szerencsére ezalól az X54-ek sem kivételek. Nyugalomban, 24 °C-os hőmérséklet mellett mindkettő szinte teljesen némán és hűsen tette a dolgát, felületük alig melegedett 30 °C fölé.
Asus X54L terhelés közben
Félórányi CPU terhelés után sem sokat változott a helyzet. Igaz, hogy a hűtésük felhangosodott egy kicsit, de a H-s 25 dB-es maximuma az átlagnál jobb, az L-es pedig még halkabb maradt, alig érte el a 20 dB-t. Továbbá fél óra játék után az X54H még 3 dB-t hangosodott, ami 15,6 hüvelykes notebookoknál átlagos zajszintnek nevezhető. A gyengébb X54L-nél ekkor 25 dB-t mértünk, ezzel a csendesebb gépek közé sorakozik be. Számottevően csak a fenéklemez hűtést rejtő része melegedett, az egyórás hevítés után márt 36 °C-os maximum nagyon jó, a billentyűzet 33 °C-os csúcsa pedig egyenesen kiváló.
Asus X54H terhelés közben
Sejthető, hogy a Pentium esetlegesen kisebb fogyasztása nem tudta semlegesíteni 37 wattórás akkumulátora hátrányát a Core i3-as modell 56 wattórás példányával szemben. Azért egy esetben, teljes terhelésen mégis sikerült ez a bravúr. Minden bizonnyal a kisebb gyorsítótárnak és a lényegesen szerényebb grafikus részlegnek volt ez köszönhető. A nagy akkus X54H több mint nyolcórás nyugalmi ideje (csak egy TXT állományt pörgettünk), illetve ötórás HD videós ideje nagyszerű, a másfél órás maximális terheléses sem rossz.
Ha az akkumulátorok kapacitását elosztjuk az üzemidővel, akkor megkapjuk a notebookok fogyasztását. A két X54-es Asus közötti különbség – az azonos hardverelemek miatt – tisztán a különböző processzorokból származik. Nyugalomban a pentiumos rendszernek 8,8 wattra volt szüksége, ennél a Core i3-as sokkal jobbnak bizonyult a maga 6,9 wattjával. Hasonlóan alakult a helyzet videózás közben is, ott a pentiumos X54L 12,1 a Core i3-as X54H 11,1 wattot igényelt. Teljes terhelésen jelentőset változott a helyzet: az X54L beérte 18,5 wattot, az X54H 33 wattot emésztett fel. Az eredményekből arra következtetünk, hogy a Pentiumnak jó eséllyel valamivel gyengébb az energiatakarékossági rendszere, teljesen kihajtva viszont a szűkített architektúra miatt nem csak lassabb a Core i3-nál, hanem lényegesen kevesebbet is fogyaszt nála.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
