Samsung B6000 kontra C6000 LCD TV teszt

Tévé és film

Tévézzünk!

A bekapcsolás után rögtön látszik, hogy mindkét modell ugyanazt a panelt kapta, a színvilág, az összbenyomás teljesen ugyanaz. Szerencsére a tuneren azonban változtattak, a Samsung B6000 ugyanis ezen a területen kimondottan rosszul szerepelt.


Samsung B6000

Az rendben van, hogy a hazánkban sugárzott jelek vagy az adás minősége sok esetben kritikán aluli, de nem lehet mindent erre fogni, hiszen jártak már nálunk olyan tévék, amelyek megbirkóztak ezzel a problémával. Itt viszont gyászos a végeredmény. Egyrészt borzasztóan zajos a kép, ezen pedig még a Digitális zajcsökkentés névre hallgató képjavító opció sem segített, hiszen csak összemosta a részleteket. Ezenkívül nem mehetünk el szó nélkül a függőleges csíkok megjelenése mellett sem, hiszen sok esetben ezek futottak végig, betáncolva az egész képernyőt, ami egy idő után borzasztóan idegesítővé vált. Eltüntetni pedig nem sikerült őket sehogysem, és az már csak hab volt a tortán, hogy a kép néha teljesen random módon akadozni kezdett. Végeredményben arra jutottunk, hogy 6-7 méter távolságból nézve már úgy-ahogy elfogadható a kép tévézéskor, ami még egy 46 hüvelykes tévé esetén is igen nagy távolság.

Ehhez képest a C6000 igazi felüdülést okozott. Úgy tűnik, okultak az előd hibáiból, és teljesen élvezhető képet produkáló tunert sikerült a készülékbe építeniük a koreai mérnököknek. Az elődnél tapasztalt hibákkal egyáltalán nem találkoztunk. Tiszta, stabil a kép, még közelről is, épkézláb beállítások mellett akár egyméteres távolságból is teljesen élvezhető.

A sportműsorok, illetve gyors mozgások visszaadása sokáig, sőt még ma is sokszor az LCD-tévék Achilles-sarka. Ám a csóvahatással vagy az az úgynevezett utánhúzás effektussal eme modelleknél egyáltalán nem találkoztunk. Ezzel a valóságban akkor találkozhatunk, ha azt vesszük észre, hogy például a focilabda üstökösként húz át a képernyőn csinos kis uszályt vonszolva maga után. Pedig néztünk hokit, teniszt, asztaliteniszt, autóversenyt, és rendkívül ostoba, ám igen mozgalmas akciófilmeket is, de ezek műélvezetét a fentebb említett csúf jelenségek nem akadályozták.


Samsung C6000

A koreai gyártók készülékeire jellemző az a kicsit különleges képi világ, amelynek hangsúlyos eleme a színek harsánysága, túltelítettsége. Ez nyilván van, akinek tetszik, van, akinek nem, mi úgy véltük, hogy egy kicsit már sok a jóból. Sportműsorok, dokumentumfilmek, reality show-k, beszélgetős műsorok, stúdió típusú adások esetén ez egyáltalán nem is tűnt fel, ám a filmek esetében már más a helyzet. Valahogy még a legprofibb, legköltségesebb hollywoodi produkciók is mesterkéltnek, a valóságtól elrugaszkodottnak tűntek. A színek túlszaturáltak, amin persze a paraméterek állítgatásával lehet finomítgatni, kérdés az, hogy erre hányan veszik majd a fáradságot, főleg, ha közben arra kíváncsiak, hogy milyen jellemfejlődésen megy át a kisvárost feltrancsírozó zombihorda.

Filmek külső forrásról

Nagyfelbontású tartalmak esetén nincs mit ragozni a dolgon. Szuperjó dolog egyszerűen egy korrekt Full HD tévén ilyen tartalmakat nézni. Gyakorlatilag semmibe sem lehet belekötni. Kristálytiszta, tűéles minden, szépek a színek, ebben nincs különbség a tévék között. A 24p formátum támogatásában sem, tehát mindkét modell képes az ilyen jellegű tartalmak kezelésére. Sok szót tényleg nem nagyon lehet vesztegetni a nagyfelbontású audiovizuális anyagok visszaadására, tényleg nagy élmény ezeket nézni rajtuk. Abszolút alkalmasak a készülékek arra, hogy felvágjunk ismerőseink előtt, szemük-szájuk eláll általában azoknak, akik nem mindennap látnak ilyesmit.

Szerencsére a kisebb felbontású filmekkel sincs semmiféle gond. A B6000 médialejátszója ugyan semmiféle audiovizuális tartalmat nem kezel, de a C6000-ről ez már nem mondható el. A DivX filmekkel simán elboldogul, ráadásul az MKV formátummal is megbirkózik! Sajnos a külső feliratokat nem képes a filmhez passzintani, azért azt nagyon értékeltük volna, ha ezt megoldják. A kép minőségére semmi panasz nem lehet, sokkal szebbek, mint a tévés tartalmak, de ezen nem nagyon lepődtünk meg. A színek, az arányok, az élesség, tényleg minden rendben volt. Abszolút alkalmas mind a két televízió arra, hogy külső forrásról származó tartalmakat nézzünk rajtuk.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés