WD TV Live kívül-belül

Legutóbb, az Asus O!Play személyében egy olyan hálózati médialejátszót ismertünk meg, amelyik már egészen komoly igényeket ki tudott elégíteni. Lejátszotta az MKV-be csomagolt x264 kódolású videókat, akár eSATA eszközöket is kezelt, igaz, a feliratozásnál az ő és ű betűkkel gondja volt, és a kezelőfelületére is ráférne még egy kis csiszolás. A leggyakoribb kérdés ezzel a teszttel kapcsolatban az volt, hogyan viszonyul az Asus-tudás a közkedvelt Western Digital WD TV sorozat lejátszóihoz, amelyek teljesen más chipre épülnek, és régóta a piacon vannak. Hát, most megtudjuk! A Bluechip.hu webáruház jóvoltából módunk volt tesztelni WD és az Asus új lejátszóját is.

Hálózati médialejátszóinál a Western Digital a 3,5”-os MyBook külső merevlemezeinél használt, könyvszerű formatervet alkalmazta. Ezek a dobozkák viszont kisebbek, zsebkönyv méretűek. Jelenleg három tagja van a WD TV termékcsaládnak. Mi az internetező képességgel ellátott WD TV Live-ot próbáltuk ki, ennél valamivel egyszerűbb a sima WD TV, a kis WD TV mini pedig nemcsak méretben, hanem tudásban is szerényebb. A Live verzió grafitos és valamivel világosabb szürkével kombinált műanyag házat kapott, ami szerintünk nem biztos, hogy szerencsés, ugyanis a legtöbb modern tévé – ami mellé állítják majd – fekete. Elején egy méretes WD embléma mellett kis ablak húzódik. Ebben diszkrét fehér fényt adva világít az üzemet és a csatlakoztatott USB-s tárat jelző lámpa, és ide rejtették a távirányító érzékelőjét is. A dobozka bal oldalán látható az egyik USB csatlakozója, mellette pedig a picike reset gombja.

Természetesen hátul vannak a lényeges dolgok, a csatlakozók. Élükön a HDMI-vel, amit balról a második USB és a tápcsatlakozó, jobbról pedig az optikai hangkimenet és Ethernet aljzat keretez. Jobbra, a sor végére került két kicsi, kör alakú csatlakozó, melyek nem egyszerű hangos jack aljzatok. Az egyiken kompozit kép és sztereó hang, a másikon komponens kép jön ki.

A két speciális jack aljzathoz kapunk megfelelő RCA dugókkal ellátott kábeleket. Azon nem lepődtünk meg, hogy HDMI vezetéket nem találtunk a dobozban. Volt viszont benne egy optikai lemez, némi papíranyag, egy kis távirányító és hasonlóan apró táp. Utóbbihoz európai és angol villásdugót is mellékeltek.

Tenyérbe mászó apróság a WD TV Live távirányítója. Kis mérete miatt tizenhét gombját is meglehetősen apróra szabták. Aki a nagy, tévés távkapcsolókhoz van szokva, az elsőre biztosan túl kicsinek érzi majd, és a nappaliban elkeverni is könnyebb, mint a testesebb darabokat.

Milyenek a külső viszonyok az Asus O!Playhez képest? A WD TV Live minden tekintetben kisebb, nemcsak a gépház, hanem a távirányító is. Külsőre szerintünk ennél lényegesebb eltérés, hogy az Asusnak mindkét adattáras csatlakozója oldalra került, és nincs komponens képkimenete. Érdemes megfigyelni az alábbi képen, hogy az O!Play távirányítóján már ott vannak a tesztünkben korábban hiányolt hangerőszabályzó gombok. A WD TV-nek viszont nincsenek ilyen billentyűi, sőt kevesebb gombja van – egészen pontosan öttel. Később kiderítjük, mekkora hátrányt jelent ez.

Bár előre tudtuk, hogy egy fejlett Sigma Designs chip lakozik a WD TV Live gyomrában, nem állhattuk meg, hogy szétszereljük. A könyvszerű műanyag burok alatt egy fémdoboz lapult, ebben találtuk az apró alaplapot.

Rajta egy méretes sündisznó alatt nyugodott a központi egység.

Elsőre akár mini grafikus kártyának is tűnhet a WD TV Live alaplapja. Közepén a Sigma Designs SMP8655AD médiaprocesszora terpeszkedik, nem kevesebb mint négy Nanya DDR2-800 memóriamodullal körbevéve, melyek összkapacitása 512 MB. Az Asus O!Play szuperintegrált Realtek processzorával ellentétben itt egy kis Ethernet hálózati vezérlőt – ami a Realtektől származik – is a nyomtatott áramkörre forrasztottak. Ezen felül már csak az egyik sarokban megbúvó Flash ROM érdemel említést, ami mellett egy üres négytűs csatlakozó árválkodik. Ez tartozhat fejlettebb előlapi kijelzőhöz, de akár hűtőventilátorhoz is.

Akárcsak az Asus O!Play HDP-RM1-nek, a WD TV Live-nak sincs belső Wi-Fi modulja, de konkurenséhez hasonlóan ennél is használhatunk külső, USB-s adaptert. A biztosan együttműködő adó-vevők listája megtalálható a Western Digital honlapján a letesztelt routerekkel, USB-s és hálózati adattárakkal, valamint tévékészülékekkel egyetemben. A lista csupán információs jelegű, sokkal többféle eszközzel kompatibilis a WD TV Live.

Működés

Azt már kiderítettük, hogy külsőre nem olyan jelentős az eltérés a WD TV Live és Asus O!Play között, melyek hardverben erősen különböznek. Mi a helyzet a menüvel? Ott bizony érezni, hogy a Sigma Designs chip és a köré épített WD TV termékcsalád nem ma kezdte a pályafutását. A Play Station 3-hoz hasonló, szépen animált, függőlegesen és vízszintesen gördülő felületet kapott a WD TV Live, ami sokkal kiforrottabb, felnőttesebb hatást kelt, mint a Realtek hardveres Asus O!Play felülete. Okos részlet, hogy a jobb alsó sarokban mindig látni, hol tartunk éppen a menürendszerben.

Természetesen, a videós részé a főszerep. Ide a főmenü Video pontjából juthatunk – mily meglepő. Először ki kell választanunk, melyik tárolón szeretnénk szétnézni (USB-s, hálózaton megosztott, médiaszerver, YouTube), aztán a csoportosítási mód következik (összes videó, könyvtárak szerint, dátum szerint, legutóbb nézetteket, lejátszási lista), végül jön az állományok listája, ami lehet szöveges, ikonos vagy előnézetes. Nekünk az utóbbi tetszett a legjobban. Kár, hogy a fájlok mérete és típusa mellett nem jelezte ki a hosszukat. Videózás közben előhívható egy választósor, amiben a hangsáv vagy felirat váltható, ide került a nagyítás, a kép eltolása, az alsó információs sáv aktiválása és a lejátszási listához adás. Ezt az adattár egy könyvtárába menti a WD TV Live. Praktikus, hogy nagyításból 1,1-szeres, illetve 1,2-szeres is van a 2-, 4-, illetve 8-szoros mellett. Igény szerint felére, negyedére vagy akár nyolcadára is kicsinyíthető a kép.

A WD TV Live verziójával internetes multimédiás tartalmakat is lejátszhatunk. A videós részen ez a YouTube kezelését jelenti. A menüből a legkedveltebb, legújabb, legjobban értékelt és még néhány paraméter alapján csoportosíthatjuk a videókat, de saját magunk is kereshetünk. A kulcsszavak beviteléhez egy billentyűzetet kapunk a monitorra, amiben a távirányítóval navigálhatunk. A találatokat a többi kategorizált videóhoz hasonlóan egy sorban kapjuk meg kis információs képpel és szöveggel. Itt is előhívhatunk felülre egy menüsort, amivel a kategóriák között léptethetünk. Videózás közben lehetőségünk van nagyításra, kicsinyítésre, mozgatásra és értékelésre, a bejátszás végeztével pedig további kapcsolódó anyagok listáját böngészhetjük.

Nagyon hasonlít a fotós rész a videóshoz. Itt is a tároló, majd a csoportosítási mód megadása után jutunk a kisképes vagy szöveges listához. A keresés nemcsak a YouTube-os részen működik, hanem minden médiatípusnál. Képeknél és videóknál az állománynevekben kutakodhatunk, zenéknél az ID3 tagben is.

A fotós részen az internetes extrát a Flickr böngészése jelenti. Itt a keresés mellett az elmúlt napok legérdekesebb vagy legfrissebb képei, a legtöbbet keresett tagek és saját tagjeink alapján listázhatunk, sőt ismerőseink képeit is megkaphatjuk. A keresés a webes Flickerhez hasonlóan a képek, felhasználók és tagek között történhet. A találatok előnézeti képeit tízesével kapjuk, és itt is előhívható a gyorsválasztó menü.

Az előző két szekcióhoz hasonlóan működik a hangos is. Itt a könyvtárstruktúra és az összes zene ömlesztése mellett listázhatunk ID3 tag alapján is, szerzőre, albumra, zsánerre válogatva. Ezt a három adatot – már ha ki van töltve a fájlban – lejátszás közben megnézhetjük a képernyőn, az esetleges Album arttal egyetemben. Látszik továbbá a következő szám állományneve. Kár, hogy nem építettek be valami zenére változó animációt. Van viszont háttérzene a képnézegetéshez. Kedves részlet, hogy az éppen szóló szám adatait bármikor előhívhatjuk.

Ha megunnánk tárolt zenéinket, internetes rádiókat is hallgathatunk a Live365 óriási kínálatából. Az USA területén emellett működik a Pandora szolgáltatás.

Végül, de nem utolsósorban kapunk egy jól rendezett, bőségesen felszerelt beállítási részt, amiben találtunk pár érdekességet. Például HDMI esetében választhatunk a szokásos 8 bites mellett csatornánként 12 bites színmélységet is. Hasznosnak tartjuk az előnézettel párosított feliratméret-állítást, vagy a fotóknál a monitor felbontásához igazítható megjelenítést.

Aki esetleg másolni szeretne két USB-s adattára között, az a WD TV Live felületén keresztül is megteheti. Igaz, a másolandó állományok és a célállomás kiválasztása távirányítóval nem olyan egyszerű, mint egérrel vagy billentyűzettel, de azért megoldható.

Próba, értékelés

A hálózati médialejátszók vizsgálatához, stevve nevű fórumozónk segítségével összeállítottunk egy tesztcsomagot. Ebben különféle felbontású video-, hang-, valamint képállományok szerepelnek, és belekerült néhány felirattípus is. A videóknál a fő hangsúlyt a nagy felbontású, HD anyagokra helyeztük, melyek kezelése fejlettebb hardvert igényel. Sok hálózati lejátszó ezeket csak számítógép segítségével tudja megjeleníteni, transzkódolást igényel. A videós tesztcsomag a számítógépes rendszerek képességeinek vizsgálatához is hasznos lehet, hogy olvasóink el tudják dönteni, hardverük felkészült-e a HD-korszakra, ezért elérhetővé tesszük. A filmrészletekhez egy szoftvercsomagot mellékeltünk, amiben lejátszók, kodekek és információs program található.

A zenék esetében azt vizsgáljuk, hogy a szokásos MP3 és WMA mellett hogyan boldogulnak a készülékek a FLAC és OGG formátummal. A képeknél arra vagyunk kíváncsiak, mekkora felbontásúakkal bír el a lejátszó, a klasszikus JPG és BMP formátum mellett kezeli-e a GIF, animált GIF, PNG és TIFF állományokat. Továbbá a videóknál megnézzük, mi a helyzet a feliratokkal, különösen az ű és ő karakterek megjelenítésével.

Menüben a WD TV Live jobbnak tűnt az Asus konkurensnél. Vajon mi a helyzet használat közben? A Western Digital versenyzője a szebb kezelőfelület mellett fürgébben is reagált. Bekapcsolás után pár másodperccel már a főmenüben voltunk, és villámgyorsan váltogathattunk ide-oda. Csak az igazán komoly képek megjelenítése előtt „hezitált” egy kicsit a masina, egyébként fürgén követte a parancsainkat, fürgébben, mint az O!Play. A karmesteri pálca is jobban fogott, egyáltalán nem kellett célozni vele, bármilyen szögből működtek a parancsok. Az utasító felületekben – vagyis gombokban – viszont az Asus volt a jobb. Az a pár extra billentyű lényegesen felgyorsította a kezelést. Az O!Playnél például külön gombot kapott a hangsávok és feliratok váltása, a nagyítás, és minden részről egyetlen nyomással az oda vonatkozó beállításokhoz jutottunk. A WD TV Live-nál ezekhez a feladatokhoz serényen kell nyomogatni a kis gombokat. Jó lenne mellé egy komolyabb távkapocs.

A hálózati médialejátszók kapcsán a legfontosabb kérdés, hogyan kezelik a komolyabb kódolású videókat. A WD TV Live honlapján részletesen leírják, milyen formátumokat ismer. Sajnos a legújabb, 1.11-es firmware-rel több tesztvideónk is szaggatott. HDMI csatlakozón keresztül folyó vizsgálódásunk közben elsőként az 1080p felbontású digitális HD TV adásnál tapasztaltunk akadozást az oldalazó kameramozgásoknál. Szinte az összes ilyen jelenettel jól láthatóan gond volt. Minimális akadásokat tapasztaltunk az MKV-be csomagolt, 3,8 Mbps-os x264 kódolású anyaggal, a 9,7 Mbps-osat pedig nem támogatott formátumra hivatkozva le sem játszotta a WD TV Live. Ezután viszont minden akadás nélkül mutatta be a nagyon magas bitrátájú „killa sample” anyagot. Ezt az Asus O!Play a legújabb szoftverével sem játssza le hibátlanul.

Súgó, sistergő hangot kaptunk a WD TV Live-tól a VC-1 tömörítésű videónak. Itt lehet, hogy a televíziónk volt a hunyó, mert digitálisra állítva a hangkimenetet minden videó hangja hasonlóan torzult, a VC-1-es klip hangját pedig digitálisnak ismerte fel. A 720p felbontású QuickTime anyag némaságában viszont biztosan a WD TV Live volt a ludas, ugyanis nem ismerte meg a hangsávot. Feliratban viszont szépet alakított a kis dobozka. A legáltalánosabb SRT és SUB formátummal, de SSA-val is szépen megjelenítette az ő és ű karaktereket, melyekkel az O!Playnek még a legújabb szoftverrel is gondjai vannak.

Mi a helyzet a képminőséggel? Talán-talán a WD TV Live ebben jobb valamivel, de lehet, hogy csak természetesebb, melegebb árnyalatai miatt tűnt egy leheletnyivel kellemesebbnek a színvilága. Szerintünk ezen a téren az Asus is jó választás.

Állóképekben vegyes volt a helyzet. A WD TV Live nem jelenítette meg a progresszív tömörítésű JPG-ket, melyeket az O!Play legalább kisebb felbontásban a képernyőre varázsolt. Ellenben a Western Digital kezelte a TIFF formátumot és sokkal gyorsabban pakolta ki a pixeleket a tévére. Emellett fürgébb volt nagyításban és forgatásban is, de csak a JPG állományokhoz adott előnézeti kisképeket. A zenés részről nem sok mondanivalónk van, mindkét lejátszó kezelte az MP3 és WMA mellett az OGG és FLAC állományokat is.

Működés terén még pár érdekes apróság tűnt fel. Például önműködően jelezte a dobozka, hogy a rákötött USB-s táron friss firmware-verziót talált. A frissítés végig a megszokott felületen történt, nem kaptunk csúnya, oda nem illő grafikát – mint az Asusnál például –, és az egész frissítési művelet alig több mint fél percig tartott. Egyébként ez az internetről is végrehajtható. Szintén az USB-vel kapcsolatos, hogy az ilyen tárak nem is választhatók a médiatípusoknál, ha nincs egy sem a géphez csatlakoztatva. Ha pedig éppen lehúzni akarjuk őket, akkor a távirányítón van olyan eltávolító gomb, amilyet a Windowsban megszoktunk. Kár, hogy nem szól, ha éppen az eltávolításra kiválasztott meghajtóról lejátszás folyik. Ellentétben az Asusszal, a WD TV Live kikapcsolt állapotban is langyos maradt. Működés közben egyformán kellemesen felmelegedtek, de egyik sem volt forró. Mindkét lejátszó szépen lekapcsolta Chieftec külső házba telepített merevlemezünket.

Értékelés

Tesztünk végére egyértelművé vált, hogy a WD TV Live és Asus O!Play párosból az utóbbi a jobb nagy felbontású videók lejátszásához, bár az sem tökéletes. A Western Digital versenyzőjének nem bocsátható meg, hogy több formátummal is szaggatott. Emellett távirányítójának kialakításával sem voltunk megelégedve, ezen a téren is jobb az Asus. Minden másban viszont a WD TV Live tűnik nyerőnek. Felhasználói felülete sokkal igényesebb, tetszetősebb, az állóképeket is korrektebbül kezeli, bár ezen a téren is van egy apró gyengéje, az előnézeti képek hiánya. További plusz a WD TV Live javára az internetes tartalmak kezelése, igaz emiatt 36 000 forint környékére emelkedik az ára. A sima WD TV belefér az Asusszal azonos, 27-28 000 forint körüli árba. Ha nem lenne az akadozás a videókkal, akkor a WD TV Live is különösen ajánlott minősítést kapna, de így csak a korrekt kezelőfelülete és jó ára miatt tetszett.

Western Digital WD TV Live

rudi