Értékelés – Packard Bell, Samsung, Sony, Toshiba
Packard Bell EasyNote TK
Mai tesztünk teljesítménybajnoka a Packard Bell EasyNote TK lett. Nem ez az első eset, hogy a néhány éve Acerhez tartozó vállalat árkategóriájában egészen komoly izomerőt produkál, látunk már tőle Core i3-mal és GeForce GT 540M-mel szerelt megoldást is nem sokkal 160 000 forint fölött. Az igazat megvallva, mai versenyzőnk is drágábbnak számít a megcélzott árszintnél, ugyanis csak egy év garancia vonatkozik rá, nálunk pedig legalább kettő lenne az elvárás. Sajnos a Packard Bell esetében nem találtunk bővítési lehetőséget. Visszatérve a hardverhez, bizony, a komoly izomzatnak van hátulütője is, a nagy étvágy és melegedés. Mai mezőnyünkben a Packard Bell hozta a legrövidebb akkumulátoros üzemidőket, és a legjobban melegedett, ugyanakkor hűtése halk volt. Külső megjelenésén érezni, úgy csinálták meg, hogy ne igazán tudjon versenyre kelni a vele azonos alapokra épülő Acerrel. Az erezetes mintázat jó ötlet, de a felhasznált, olcsó műanyagból elkészítve meglehetősen bazári hatást keltett. Billentyűzetben és hangszóróban az EasyNote TK az Acernél levetett, előző generációs megoldásokat kapta, nincs rajta USB 3.0 csatlakozó sem, viszont merevlemeze a legnagyobb és leggyorsabb volt. Nagyon érdekes lehet majd ez a masina felfrissített AMD platformmal.
Pró: a legerősebb hardver a mezőnyben, legnagyobb merevlemez, halk
Kontra: olcsó hatású külső, csak egy év garancia az árban, melegszik, rövid akkumulátoros üzemidő, gyenge hangzás
Samsung RV511
Mire tesztünk megjelenik, ebből a notebookból már az utolsó darabokat fogják árulni, jó eséllyel valami nagyon barátságos, akciós áron. Már ma is 150 000 környékén kapható, így a mezőny relatív legolcsóbbika. Megjelenése szerintünk teljesen rendben van, a Samsung rövid notebookos pályafutása alatt nagyon sokat fejlődött. Nekünk kifejezetten bejött a kétszínű, rovátkált fedél, belül szolid, erős közepes billentyűzetet, touchpadot és hangszórókat találtunk, a gépház összeszerelési minőségére sem lehet kifogásunk – bár utóbbi érvényes a konkurensekre is. Hardverben egyértelmű, hogy a kifutó RV511 le van maradva a többiekhez képest, ez elsősorban soványka GPU-ján látszik. Persze küszöbön a Samsung új, egészen ígéretes, hármas sorozata, aminek igyekszünk majd 160 000 forint környéki képviselőjét megnézni.
Pró: kellemes külső megjelenés, kedvező ár, szolidan erős közepes részletek, különösen halk
Kontra: vetélytársainál elavultabb hardver, gyenge VGA, melegszik
Sony VAIO E
Egyfajta mítosz lengi körül a Sony VAIO notebookjait. Ügyesen csinálja a gyártó, mert nem megy le az abszolút legalsó kategóriába, így nem kell bevállalnia túl nagy kompromisszumokat, nincs gyenge gépe, ami rombolná a márkanevet. Mai tesztalanyunk a már-már netbooknak nevezhető apróságok mellett az egyik legolcsóbb Sony laptop, ezért nagyon kíváncsiak voltunk, mennyit tud átadni abból az állítólagos VAIO érzésből. Bizony, a japánok tudnak valami, mert az E sorozat külső megjelenése látványra és érzésre is sokkal kellemesebb volt a konkurenseknél. A többi versenyző mellett egy kategóriával komolyabbnak hatott még fehérben is. Nagyon mutatós a fedele, csuklótámasza, ugyan a többiekhez hasonlóan horpadós, de kellemes billentyűzetet, nagyon jól használható touchpadot kapott, hangban viszont a bemutatott átlagos szintnél többet vártunk egy Sonytól. Szintén rendben volt a VAIO hűtése, átlagos, felvállalható zajszint mellett kellemesen hűs maradt. Tényleg ennyivel többet tud a Sony? Nem feltétlenül. A külsőre fordított extra erőforrásokat a belsőn spórolták meg. A Core i3 processzor mellé telepített, előző generáció GeForce 410M grafikus kártya eléggé harmatos, nincs USB 3.0 csatlakozója, a mezőny legkisebb akkumulátora pedig az átlagosnál gyengébb üzemidőt eredményezett, ráadásul feltöltéséhez három órára volt szükség.
Pró: nagyon igényes megjelenés és beviteli eszközök, valóban VAIO érzés, korrekt hűtés
Kontra: nem túl komoly hardver, gyenge akkumulátor lassú töltéssel
Toshiba Satellite L750D
Többet vártunk a Toshiba Satellite L750D-től. A gyártóra korábban jellemző volt a nagyszerű billentyűzet, most ebben a modellben viszont elég halvány megoldást kaptunk, ellenben a touchpad egészen jónak bizonyult. Tudni kell, hogy a Satellite L széria fölött van még egy konzumer sorozat, az A, a jobb billentyűzet és korrekt (rendszerint Harman/Kardon) hangszórók ahhoz járnak, no meg a magasabb ár is. Formára szerintünk az L750D amolyan átlagos, nincs lényeges hibája, de extrája sem. Fényes, de okosan megválasztott mintája miatt nem látszanak rajta az ujjlenyomatok. Kicsit eljátszhattak volna még a csatlakozók elosztásával. A jobb első, zsúfolt USB-k után nem valami mutatós a modem vak csatlakozója, balra pedig a HDMI-t minduntalan USB-nek néztük és pendrive-ot nyomogattunk bele. Dicséretet érdemel a hardvert összeállító csapat. Az A6-3400-es APU a kicsi, Radeon HD 6470 grafikus kártyával is egészen jó játékos teljesítményt mutatott, amiben a bekapcsolható CrossFire-nek is része volt. Érdemes összevetni játékos teljesítményét a Core i3 és GeForce GT 520M párossal ellátott MSI-vel, mert lényegében az a konkurens alternatíva. A Starcraft II kivételével mindenhol az AMD megoldás volt jobb. Érdekesnek találtuk, hogy a processzort maximumra terhelve hangosabb volt a Staellite L750D, mint játék közben. Fontos kiemelni még, hogy a Toshibára három év garancia vonatkozik.
Pró: jól összeválogatott hardver, USB 3.0, 3 év garancia
Kontra: váratlanul gyenge billentyűzet, csatlakozók kiosztása lehetne jobb
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
