3D 2010-ben

Az idei év a szórakoztatóelektronikában elsősorban a 3D-ről, illetve egészen pontosan a Full HD felbontású háromdimenziós tartalmak megjelenítéséről szól. Gyakorlatilag az összes megmaradt nagy tévégyártó beállt a sorba, és gőzerővel ráfeküdt a témára. Azonban ettől még dőreség lenne bedőlni azoknak az állításoknak, hogy most egy teljesen új világ nyílt meg a felhasználók előtt. A Mitsubishi például már 2007 óta aktívan foglalkozik a térhatású audiovizuális tartalmak megjelenítésével, és az idei évben már negyedik generációs 3D tévéiket mutatták be Amerikában.

Az viszont kétségtelen tény, hogy az áttörés éve 2010. Ehhez azonban az kellett, hogy ne csak a gyártók mozgassanak meg elképesztő energiákat az otthoni háromdimenziós mozizás, tévézés meghonosítása érdekében, hanem a tartalomszolgáltatók is. Korábban a legtöbb gondot az okozta, hogy egészen egyszerűen nem volt igazán miért 3D tévét venni. Nem léteztek filmek nagyon, se tévéműsorok, se játékok. Mostanra azonban fordult a kocka. A jelek szerint Hollywood is a technológia mellé állt, és idén már korábban sosem látott bőségben dobják piacra a különféle háromdimenziós filmeket (bár még mindig igen keveset), sőt néhány tévétársaság, így például az ESPN elkezdett 3D-ben is sugározni. Nekik köszönhetően 2010-ben már összesen 85 eseményt, focit, amerikai focit, hokit, kosárlabdát követhetnek térhatásúan azok a szerencsések, akik egyrészt rendelkeznek megfelelő megjelenítőeszközzel, másrészt van lehetőségük az említett adó vételére.

Az aktív shutteres megoldás

Az évek során számtalan eljárást fejlesztettek ki, amely a 3D megjelenítését szolgálta, ám 2010-re úgy tűnik, hogy az aktív shutteres szemüvegeket használó technológia lett az egyeduralkodó. Alapvetően viszonylag egyszerű megoldásról van szó, hiszen a megjelenítő eszköz felváltva juttatja el az emberi agyba a bal és a jobb szem számára a tévén keresztül küldött képet, amelyből az agyban összeáll a háromdimenziós tartalom.

Az ilyen típusú aktív szemüvegben a shutter egy-egy apró méretű, fekete-fehér folyadékkristályos kijelző, amely igen rövid időszakokra elzárja a fény útját. Így éri el a szemüveg, hogy a jobb szemünknek szánt információ valóban csak a jobb szemünkbe jusson el, hiszen ilyenkor a bal szemünk előtt a szemüvegbe szerelt képernyő elzárja a kilátást.

E megoldásnak egyik sarokpontja a gyors képfrissítésre képes megjelenítőeszköz. Ha reprodukálni szeretnék a megszokott, elfogadott másodpercenkénti 60 Hz-et, akkor ennek a duplájára van szükség, azaz minimum egy 120 Hz-es képfrissítésssel operáló készülékre, hiszen a szemek nem egyszerre kapják és nem ugyanazt az információt. Ez elméletileg elegendő ahhoz, hogy az emberi agy ne érzékelje, ha éppen le van takarva az egyik szem, ám az igazsághoz hozzátartozik, hogy jó néhányan panaszkodnak vibrálásra, és nem is alaptalanul.

Emellett sokan nem nagyon vannak kibékülve a szemüvegekkel, egyrészt akadnak, akik kényelmetlennek tartják. Másrészt akik egyébként is szemüvegesek, azok sok esetben panaszkodnak arra, hogy nem lehetett a két okulárét összepasszintani, azaz vagy homályosan látja a 3D tartalmat, vagy elmosódott képet kellett néznie, mert nem tudta felvenni az aktív shutteres szemüveget a másik miatt.

Viszont úgy néz ki, hogy jelenleg ez a megoldás működik csak, úgyhogy bizonyos kompromisszumokat e téren meg kell kötni egyelőre.

A Full HD 3D tartalmak otthoni megjelenítésének egyik élharcosa a dél-koreai Samsung, amely a világon elsőként dobta piacra ilyen jellegű televízióját tavasszal. A vállalat hazai képviseletének köszönhetően pedig nekünk is módunk nyílt arra, hogy kipróbáljuk a technológiát, és eldöntsük, vajon valóban ez fogja-e meghatározni az elkövetkező éveket, vagy csupán múló divatról van szó.

Külsőre

Azt még a konkurensek is elismerik, hogy a Samsung dizájnban borzasztóan erős. A vállalat rengeteg pénzt és energiát fordít arra, hogy a tévéik felhívják magukra a figyelmet, és lehetőleg sugározzák magukból az erőt és a technológiai tudást. Az elmúlt években jópár egyedi megoldás köthető e téren a nevükhöz, elég ha csak mondjuk a Crystal Design vonalra gondolunk.

Sokat vártunk e téren, hiszen mégiscsak egy reprezentatív modellről van szó, és a készülék nem is okozott csalódást. Maga a káva a szokásos lakkfeketének tűnik, azonban ha megfelelő szögben esik rá a fény, akkor enyhe sötétbordóra változtatja a színét. Ez első hallásra lehet, hogy furcsának tűnik, de a valóságban kimondottan elegánsan fest. Kis, ám mégis figyelemreméltó apróság. A káva kapott egy alig észrevehető krómkeretet, amely a készülék alján azonban hangsúlyosabb. Ez megtöri az egyhangúságot, mégsem túlzottan feltűnő, ám ahhoz épp elég, hogy az állvánnyal egységes képet alkosson.

A vállalat ugyanis e téren húzott egy váratlant, és az unalomig ismert sablon lakkfekete-téglalap alakú talpat felcserélték egy csillag alakú, krómozott modulra. Az egyes médiumokban sok rosszat olvastunk erről, nekünk azonban tetszett. Tetszik, mint minden, ami szakít a hagyományokkal, és némi változatosságot hoz a rendszeresen ugyanazokat a közhelyeket pufogtató formavilág-univerzumba. A készülék természetesen elforgatható, minden ugyanolyan maradt, mint egy hagyományos állvány esetén, csak egy kis színt vittek a dologba a tervezők.

Ha LED háttérvilágítású LCD tévé, akkor a Samsungnak elsők között kellene az eszünkbe jutnia, hiszen mégiscsak a konszern volt az, amely először lépett porondra ilyen jellegű tévéivel. Nem meglepő tehát, hogy itt is ezt az eljárást favorizálták, azon belül is az Edge-lit megoldást, amikor a fénykibocsátó LED-ek a keretben kapnak helyet.

E rendszer egyik óriási előnye a kisebb energiafogyasztás mellett, hogy a vastagságot mindennél jobban le lehet így csökkenteni. A C7000 mindössze 26 milliméter vastag, azaz gyakorlagilag két és fél centi, ami már tökéletesen alkalmas arra, hogy az ismerőseink előtt elbüszkélkedjünk a tévénkkel. Az energiafogyasztásra röviden visszatérve: 95-100 watt közötti fogyasztást mértünk, ami egy ilyen méretű tévé esetében teljesen rendben van, sőt.

Csatlakozók szempontjából a trendeknek megfelelően meglehetősen jól eleresztett a készülék. A négy, elvileg 1.4-es HDMI közül egy támogatja az Audio Return Channel szabványt, amely képes kezelni az összes tömörített hangformátumot, így köztük a Dolby Digitalt is például.

USB portból kettő került rá, helyet kapott rajta egy CI slot, amely a fizetős adások dekódolásához szükséges kártyák fogadásához elengedhetetlen, továbbá fejhallgató-kimenet, komponens bemenet, digitális optikai audiokimenet, analóg audiokimenet, D-Sub-, AV és Ethernet csatlakozó, illetve két SCART is. Ez utóbbiak csak átalakítóval együtt használhatóak, azonban ezeket természetesen mellékeli a gyártó.

A tévé rendelkezik integrált DVB-T/C tunerrel is, melyekkel a digitális adásokat lehet fogni mindenféle külső segédeszköz (pl. Set-top-box) nélkül.

Képminőség

Úgy gondoltuk, hogy most majd belead apait-anyait a Samsung, hiszen mégiscsak egy zászlóshajóról van szó, tehát az elvárások nagyok voltak.

Az Edge-lit technológia előnyei mellett hátrányos tulajdonsággal is bír, ez pedig a felhősödés vagy más néven clouding névre hallgató jelenség. Ez akkor figyelhető meg, ha a háttérfény nem egyenletesen oszlik el, azaz itt-ott kisebb foltok tűnnek fel. A hagyományos, közép-felső kategóriás CCFL háttérvilágítású LCD tévék esetén ezt az effektust már egész hatékonyan száműzték, ám a keretbe ágyazott LED-eket használó készülékek jó részénél ez visszatérő és zavaró probléma. Azt túlzás lenne állítani, hogy ez esetben teljesen sikerült megszüntetni az effektust – erről tanúskodik a kép is – az azonban tény, hogy a mindennapi, átlagos használatot gyakorlatilag egyáltalán nem zavarja.

Az Edge-lit eljárásból fakadó másik dolog, hogy a Local Dimming funkció nem működik e tévé esetén, azaz a készülék nem képes kikapcsolni sötét tartalom megjelenítése során a háttérfényt szolgáltató diódák bizonyos csoporjait, mivel ilyenek nincsenek is, hiszen a fény, mint mondtuk, egy diffúzor segítségével a keretek felől érkezik és nem közvetlenül hátulról. Nem mintha ezt nagyon bánnánk, mert általában első dolgunk, hogy a Local Dimminget és a Dinamikus Kontrasztot azonnal kikapcsoljuk, ha tévé közelébe kerülünk.

A betekintési szög 140-150 fokig teljesen rendben volt, csak ez utóbbi adat környékén kezdett el észrevehetően fakulni a fekete. De mivel normális esetben ritkán ülünk le a tévé széléhez, ezért tulajdonképpen ezzel sincs semmi gond.

Sajnos már egyre gyakoribb húzása a gyártónak, hogy nem adnak meg pontos adatokat a kontrasztarányról, a fényerőről vagy a válaszidőről, sőt még a dinamikus kontrasztarányról sem. Pedig korábban mennyire szerettek az ilyesmivel büszkélkedni! A panelbe a 3D HyperReal Engine fantázianevű technológia került, maga a kijelző pedig sajnos fényes borítást kapott. A Samsung termékkommunikációjában kihangsúlyozza, hogy ennek köszöheteően még tisztábbak lesznek a színek, viszont tükröződik is erősen, szóval a matt felületet jobban kultiváljuk.

A készülék támogatja a mozifilmek esetén megszokott 24p formátumú videojelek lejátszását, de ez ma már azért alapelvárás egy ilyen kategóriájú televíziótól.

Előzetes beállítások

A Samsung az előzetes beállítások tekintetében sosem tartozott az éltanulók közé. Most is csak négyféle profil közüli választást tesznek lehetővé. A dinamikust, mint olyat, azonnal kilőhetjük szokás szerint. A fényerő miatt egy vallatószobában sem kéne szégyenkeznie, a színek túlszaturáltak, természetellenesek, nem jó ez, nagyon nem jó. A Normál és a Természetes is erős közepes lehet csak, ráadásul ez utóbbi nem aktiválható akkor, ha számítógéppel kötjük össze a tévét, úgyhogy az alábbi ábrák között ezért nem kapott ez az opció helyet. A Mozi opció bizonyult megint a legjobb választásnak, de ezen már nem is lepődtünk meg nagyon.

Egy kalibrátorral, illetve a LaCie Blue Eye Pro névre hallgató alkalmazás segítségével vettük szemügyre tüzetesebben az előzetes beállításokat. Ezek sorrendben: Dinamikus, Mozi, Normál. A kép jobb oldalán látható, hogy a bemért 18 szín milyen mértékben tér el a referenciától. Ennek meghatározására használatos a DeltaE, ami egy olyan numerikus érték, amely két különböző szín távolságát határozza meg egy színrendszeren belül. Minél kisebb a DeltaE értéke egy adott színnél, annál közelebb áll a referenciához, vagyis annál jobb.

Alább pedig azok a beállítások láthatóak, amelyek szerintünk és a műszerek szerint a legjobb képminőséget eredményezik.

Képjavító technológiák és a megjelenített tartalom

Bár a Samsung C7000 jó néhány képjavító technológiát tartalmaz, amelyek első hallásra sokat ígérnek, azonban ezeket az esetek túlnyomó többségében kikapcsoltuk. Rögtön az első volt ezek közül a Dinamikus Kontraszt, valamint a Scanning Backlight névre hallgató megoldás. Az előbbi a tartalomhoz idomítja a fényerőt, amely olykor idegesítő villódzással járt, szóval akkor már inkább megelégszünk a kisebb kontraszttal, gondoltuk. A második is a fényerővel való játékra épít, csakhogy oly módon, hogy a háttérfény igen gyors ki-be kapcsolgatásának hatására a szemünk rövidebb ideig látja az adott képet, így a mozgó tartalom élesebbnek tűnik. Hát ez remekül hangzik, ám inkább mégis a deaktiválás mellett döntöttünk....

Természetesen ebből a tévéből sem maradhatott ki a mozgást folyamatosabbnak mutató interpolációs eljárás, amikor a tévé virtuális képkockákat illeszt be a valódiak közé úgy, hogy megpróbálja kitalálni, hogy pontosan mit is kéne látnunk. Ez ebben az esetben a Samsungoknál már megszokott Motion Plus névre hallgat, és 200 Hz-es képfrissítési gyakoriságot ígér. Ráadásul öt különféle fokozat közül választhatunk, a kikapcsolt állapot mellett megtalálható a Tiszta, a Normál a Szemkímélő és az Egyedi verzió is. Ezek egyike sem nyűgözött le minket igazán, talán a Tiszta kivételével az összesnél belecsúsztúnk randa hibákba nyilván ott, ahol éppen sok részlet változott igen rövid idő alatt.

A Digitális Zajcsökkentés az alacsony felbontású tartalmak esetén gyakran elmosódottá tette a képet, úgyhogy nem is nagyon kísérleteztünk vele. Az Élkiemeléssel ugyanez a helyzet, szintén természetellenes, és olykor igen zavaró végeredményt kapunk. Ha viszont nagyfelbontású tartalmakat nézünk, akkor pedig nincs nagyon szükségünk a különböző képjavító eljárásokra, tehát ezeket általában kikapcsoltuk.

Nagyfelbontású tartalom

A Samsungtól kölcsönkaptunk egy BC-6900 típusjelzésű, 3D tartalmak lejátszására is képes Blu-ray lejátszót, úgyhogy a nagyfelbontású tartalmak egy részét ennek segítségével varázsoltuk a képernyőre.

Nehéz sok újat mondani erről, hiszen várható volt, hogy hibátlan képet kapunk majd. A részletek kristálytiszták, a színek a mozi profil, illetve egy kis kalibrálgatás után tökéletesek voltak, hát mi kell még? Ismét bebizonyosodott, hogy egy jó Full HD tévé lenyűgöző még akkor is, ha 720p felbontású anyagokat küldünk rá.

Hiába a nagy, 46 hüvelykes képátló, gyakorlatilag 30-40 centiről sem találtunk semmilyen hibát a képben, de ezen igazán nem is ütköztünk meg nagyon.

Külső forrásról származó SD tartalommal is megpróbálkoztunk, és tulajdonképpen ezzel sem volt semmi gondunk. Nyilván, ha egy szabványos DVD-filmet nézünk meg rajta, akkor nem lesz ugyanolyan az élmény, némi képzajjal számolnunk kell, de egy-másfél méteres távolságból már nem nagyon akadtak problémák.

Tévéadások

Ezeknek a nagy képátlójú tévéknek az egyik rákfenéje a hagyományos tévéadások megjelenítése. A jel minősége ugyanis egészen botrányos Magyarországon, szóval komoly feladat előtt állnak nálunk még az „A” kategóriás gyártók boszorkánykonyháiból kikerülő készülékek is. Ezen a téren a C7000 nem szerepelt rosszul, bár voltak már nálunk olyan modellek, amelyek, ha csak egy kicsivel is, de jobban muzsikáltak. Olykor, főleg elsősorban a sötét-fekete képrészletek esetén kimondottan zajos volt a kép, bár igaz, hogy csíkozással, a színek eltorzulásával egyáltalán nem találkoztunk.

Mindent összevetve ezen a területen a jobbak közé tartozik, és bár voltak problémák, azért azt ne feledjük el, hogy egy ilyen kaliberű tévével a hazai analóg tévéadásokat nézni olyan, mintha egy Aston Martinnal furikáznánk a trágyát.

Vezérlés és extrák

A menürendszer nagy újdonságot nem fog okozni senkinek, aki már látott mostanában Samsung tévét. Bal oldalt a fő menüpontok kaptak helyet, és ezek alatt terülnek el maximum két lépcsőfok mélységben az egyéb opciók. Gyakorlatilag tehát minden elérhető két ugrásból, világos és átlátható rendszer, ráadásul piktogramok is segítik a felhasználó dolgát. Az elérési út az esetek túlnyomó többségében logikus, nagyjából ott van minden, ahol lennie kell. Ez elsőre nem tűnik túl fontos tényezőnek, ám a jelentőségére csak akkor figyelünk fel, ha egy elbaltázott modellbe futunk bele.

Gyakorlatilag ugyanez igaz a távirányító és a tévé elektronikájának reakcióidejére. Szerenécsére a C7000 jólesően, idegnyugtatóan gyors. Maga a távirányító igen pofás darab, fémes hatású borítást kapott, ráadásul az ál-érintőgombok tovább fokozzák az elegáns hatást. Kicsit futurisztikusan fest, de emellett egyedi, tehát pont passzol egy 3D tévéhez. Újabb piros pont, hogy a gombok háttérvilágítását sem spórolták le róla. Érdekes, hogy sok top gyártó ilyen piti dolgokkal nem törődik. Pedig igen jól jön ez, amikor éjfél felé valamelyik igényes műalkotásokat sugárzó adón az agyszívó démon beleszürcsölni készül a mellékszereplő fejébe, és muszáj lehalkítani a hangot, viszont az ember a lámpával mégse molyolna.

A fontosabb funkciók külön gombot kaptak a távirányítón, megtalálásukat kis ikon vagy felirat is segíti, a fogása is jó és jól is néz ki. Végre egy hibátlan kiegészítő!

Internet

Az már tavaly ilyentájt látszott, hogy a Samsung keményen rá fog feküdtni a különféle netes tartalmak megjelenítésére, és az ilyen jellegű szolgáltatások beemelésére. Bár a kezelőfelületet átdolgozták, és mostmár így egyszerre láthatjuk az elérhető alkalmazásokat, illetve az élő képet, a dolog még mindig nem az igazi. Túlságosan kevés tartalom érhető el egyelőre, és bár mondjuk a YouTube, a Picasa vagy az időjárás-előrejelző hasznos, ez még mindig nem elég, főleg, ha összevetjük azzal, hogy a konkurencia mit kínál. Egyébként a rendszer kimondottan egyszerűen működik, csak kapcsolatba kell hoznunk valamilyen úton-módon a lakásunkba futó nettel, és máris kezdődhet a móka.

Azért az tény és való, hogy internetes tartalmakat jobb számítógépen megnézni, mint tévén, és ez a jövőben várhatóan így is marad, amíg nem lesznek direkt televíziókra optimalizált és specializált alkalmazások, szolgáltatások.

A tévével elvileg Skype-olni is lehet, azaz videochatelni. Nagy izgalommal dugtuk be a webkamerát az USB portba, de sajnos nem működött a dolog. Utánanéztünk itt-ott, és úgy tűnik, hogy egyetlen modell, a Freetalk típusjelzésű kamera hajlandó támogatni ezt a szolgáltatást. Ez pedig a Skype-on keresztül rendelhető meg potom 150 dollárért, így ennek tesztelésétől most (is) eltekintettünk.

Médialejátszó

A dél-koreai konszern volt az egyik első cég a piacon, aki komoly hangsúlyt fektetett arra, hogy a tévé multimédia-lejátszóként is funkcionáljon. Így aztán nem meglepő, hogy a C7000 is meglehetősen sokoldalú e téren.

Ha digitális képkeretként tekintünk rá, akkor csak JPG fájlokban gondlkodhatunk. Mint ahogyan azt már megszokhattuk, kulturált előnézeti képet kapunk, amelyek közül kiválaszthatjuk, hogy mely fotókat szeretnénk megtekinteni. Aktiválhatjuk a Slideshow funkciót, sőt pakolhatunk alájuk hangulatos zenét, és akár nagyíthatjuk is a képeket.

Amennyiben zenét szeretnénk rajta lejátszani, akkor sem jön zavarba a készülék, ráadásul MP3 és WMA mellett akár veszteségmentes Real Audio formátumban is fogadja a szobadiszkózáshoz kiválasztott dalokat. Más modellekhez képest extra, hogy itt kapunk egy külön equalizert, aminek azért túl sok hasznát nem vettük a satnya audioteljesítmény miatt. A modell képes arra, hogy a zenék mellett a könyvtárban található képeket, tehát mondjuk egy lemezborítót megjelenítsen. Nyilván nem lesznek sokan, akik azért vásárolnak egy ilyen szép nagy tévét, hogy MP3-lejátszónak használják, de azért hasznos kis kiegészítő ez.

Sajnos a készülék audiorendszere nem nagyon kápráztat el minket, ám ez már tulajdonképpen megszokott. A kétszer tíz watt ahhoz pont elég, hogy egy filmet megnézzünk, de zenehallgatáshoz már kevés. Bár elméletileg ebben a tévében is megtalálható a virtuális térhatású hangzást megteremtő technológia, de nagyjából olyan hatékonysággal működik, mint minden más esetben, szóval inkább ugorjunk!

Más gyártókkal ellentétben a Samsungnak nincsenek averziói az audiovizuális tartalmak lejátszása során. A médialejátszó minden ismertebb formátumot támogat, így például a nagyfelbontású MKV anyagok lejátszását is. A belső feliratokat is kezeli, sőt ezek méretén még változtathatunk is, viszont a külső feliratokkal már nem boldogul. Mint ahogyan azt a vállalat hazai képviseletétől megtudtuk, a készülék egészen pontosan a következő szabványok kezelésére képes: AVI, ASF, MKV, MP4, 3GPP, VRO, VOB, PS, TS, RMVB, FLV.

Allshare és Anynet+

A készülék képes az Anynet+ névre hallgató funkció kezelésére. Ennek értelmében képes minden ilyen tanúsítványt megkapott termékkel kapcsolatot létesíteni, és azok vezérelhetőek a tévé távirányítójáról. Gyakorlatilag kapcsolódó szolgáltatás az Allshare névre hallgató megoldás. Ennek segítsévégel olyan eszközöket, leginkább telefonokat lehet a készülékhez vezeték nélkül csatlakoztatni, amelyek kompatiblisek ezzel a rendszerrel. Így képes megjeleníteni a tévé SMS-eket, jelzi, ha hívják a felhasználót, naptárbejegyzéseket is kijelezhet, sőt módot ad külső adathordozóról származó multimédiás tartalmak lejátszására is. Egy újabb plusz, ha van olyan Samsung telefonunk, amely támogatja a Screen Share funkciót, akkor azt távirányítóként használva vezérelhetjük a tévét. Sajnos nálunk pont nem volt semmilyen olyan készülék, amivel kipróbálhattuk volna, hogy ebből a valóságban mi valósul meg.

3D a tévében

Végül amire annyira vártunk! Ebben a tévében ez a legnagyobb durranás, minden mást háttérbe szorít, hogy képes a Full HD felbontású 3D tartalmak megjelenítésére.

A vállalat egy szemüveget ad a tévé mellé, ezt nagyon gyorsan kellene körbeadogatni egy családban, szóval aki ilyen készülék vásárlásán töri a fejét, az számoljon szemüvegenként huszonötezer forint plusz költséggel is. Mivel úgy tervezték ezeket, hogy mindenkinek jók legyenek, ezért igazán senki fejére nem passzolnak tökéletesen. Sőt azt is meglehet kockáztatni, hogy az emberek jó részének kimondottan idétlen külsőt kölcsönöz, bár tény, hogy nem utcai viseletre szánták.

A szemüveg egyébként egészen energiatakarékos, csak akkor működik, ha fogadja a tévé által sugárzott szinkronjelet. Mi körülbelül négy óráig töltöttük, ez idő alatt annyi energiát kapott, hogy nem is tudtuk lemeríteni, pedig pár napon keresztül használtuk órákon át.

Az üzembe helyezése pofonegyszerű, ahogy elindítjuk a Blu-ray lejátszóban a filmet, a tévé egyből úgy intézi, hogy csak egy OK-t kellen nyomjunk a mozizáshoz; ha valamilyen oknál fogva ez mégsem így történne vagy kiléptünk volna innen, akkor csak elég megnyomni a távirányítón található 3D feliratú gombot, és máris a térhatású szekcióban találjuk magunkat.

Jó-e a 3D?

Talán kezdjük azzal, hogy az, amit 3D-nek neveznek mostanában, amivel televannak a médiumok, azt inkább térhatást imitáló eljárásnak kellene hívni. Szerintünk az a 3D, ami valóban térben képzett képet jelent, tehát hologramot vagy bármi mást, aminek van magassága, szélessége és mélysége, és nem csak úgy tűnik, mintha lenne neki. Tehát majd ha virtuális focilabdák fognak a fejünk fölött elrepülni, vagy ha a Sötét Nagyúr az orrunk előtt kaszál a lézerkarddal, akkor beszélhetünk 3D-ről.

Természetesen ezek az új megoldások így is továbblépést jelentenek, hiszen új szintre emelték a szórakoztatást azzal, hogy a térérzetet megnövelték. A végeredmény így pedig olyan, mintha különböző síkban lévő felületek mozognának egymás előtt. Vannak olyan jelenetek, amelyeknél tényleg hozzáadott értéket jelent a térhatás, de máshol inkább csak kis kiegészítésként értékeltük.

Az azért tagadhatatlan, hogy ez tényleg másfajta élmény, mint amit korábban megszoktunk, így biztos sokan beleborulnak majd. Jó pár embernek megmutattuk a tévét, volt köztük asszírológus, kung-fu mester, topmenedzser, fodrász, főállású anya, és mindenkit elvarázsolt kisebb-nagyobb mértékben a dolog.

Nyilván mindenkinek magának kell megnéznie és eldöntenie, hogy mit gondol a 3D-ről, illetve az egész felhajtásról. Van idő gondolkodni, mert a jelenlegi tévéárak mellett nem valószínű, hogy tömegek rohannák meg a boltokat háromdimenziós készülékekre vadászva.

Korábban az tűnt fel a 3D tévéknél, amelyekbe volt alkalmunk belefutni, hogy a gyors mozgások megjelenítésénél olykor akadozott a kép. Most sem volt ez másképp, pedig elméletileg másodpercenként száz-száz képkocka bombázta szemeinket, mégis belefutottunk néha ebbe a jelenségbe. A vibrálás nem nagyon zavaró, a fejünk nem fájdult meg, bár tény és való, hogy ez a szemüveges megoldás valahogy csökkenti a komfortérzetet, egyáltalán nem nyújt természetes érzést a használata. Ami viszont nem nagyon tetszett, hogy néha zöldes-rózsaszínes árnyalatú lett a kép a szemüvegen keresztül.

Tartalom: 2D-3D

Ami a legnagyobb baj egyelőre, hogy 3D tartalomhoz Magyarországon nehézkes hozzájutni. Az pedig még csak terv szintjén se merült fel, hogy ilyen adásokat sugározzon bármelyik hazai tévéadó. De a Samsung kitalált valamit, amivel mégis áthidalható ez a probléma, hiszen tévéik képesek a kétdimenziós tartalomból térhatásút generálni, ráadásul ez az egész nem csak marketingmaszlag, hanem valóban működő megoldás. Elméletileg az elektronika abból indul ki, hogy amelyik objektum lassabban mozog, az valószínűleg távolabb helyezkedik el, illetve a kontrasztot is figyelembe veszi, és ez alapján módosítja a képet.

Ebből azért nyilvánvalóan látszik, hogy a teljesen tökéletes végeredmény létrehozására nem képes, a hibalehetőség bőven benne van a pakliban, és bizony olykor bele is futottunk rémisztő dolgokba. De megdöbbentően sokszor kimondottan jól muzsikált ez az eljárás. Főleg HD és Full HD tartalmak esetén, de néztünk vele tévéműsort is, és például a beszélgetős magazinműsorok, vagy épp a teniszmeccsek teljesen jól működtek.

A szemünk sem fáradt el jobban, az agyunk sem zsibongott. Ez a konvertálás lehet a jövő útja, legalábbis azokon a helyeken, amelyeket nem önt el a 3D tartalom.

Értékelés

A Samsung ezzel a tévével a megmaradt kétkedőket is meggyőzi arról, hogy a vállalat végképp felnőtt. Bár bizonyos körökben még mindig divat lenézően emlegetni a céget, de azzal, hogy ismét ők voltak az elsők a piacon, csak azt bizonyítják, hogy 2010-re a leginnovatívabb, trendteremtő márkák egyikévé váltak.

Személy szerint ezért a jelenlegi 3D őrületért nem vagyunk nagyon oda, bár sok esetben valóban többletértéket nyújt a használata. Kíváncsian várjuk, hogy mi sül ki ebből az egészből, azért azt reméljük, hogy nem áll meg a fejlődés.

A C7000 esetében nem csak a 3D miatt érződik az evolúció. Egy jó képminőséget kínáló, sok hasznos kiegészítő szolgáltatással rendelkező, felhasználóbarát modellről van szó, amely még jól is néz ki. Hát mi kell még? Csak annyi, hogy egy kicsit olcsóbb legyen, mert ez az ár egyelőre nem a magyar pénztárcák érzékeny lelkivilágának való.

Samsung UE46C7000WW

elefant

A Samsung UE46C7000WW típusjelzésű tévét a Samsung magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.

Samsung C szériás LCD TV-k jó áron, raktárról a Speedshopnál!