3D a tévében
Végül amire annyira vártunk! Ebben a tévében ez a legnagyobb durranás, minden mást háttérbe szorít, hogy képes a Full HD felbontású 3D tartalmak megjelenítésére.
A vállalat egy szemüveget ad a tévé mellé, ezt nagyon gyorsan kellene körbeadogatni egy családban, szóval aki ilyen készülék vásárlásán töri a fejét, az számoljon szemüvegenként huszonötezer forint plusz költséggel is. Mivel úgy tervezték ezeket, hogy mindenkinek jók legyenek, ezért igazán senki fejére nem passzolnak tökéletesen. Sőt azt is meglehet kockáztatni, hogy az emberek jó részének kimondottan idétlen külsőt kölcsönöz, bár tény, hogy nem utcai viseletre szánták.
A szemüveg egyébként egészen energiatakarékos, csak akkor működik, ha fogadja a tévé által sugárzott szinkronjelet. Mi körülbelül négy óráig töltöttük, ez idő alatt annyi energiát kapott, hogy nem is tudtuk lemeríteni, pedig pár napon keresztül használtuk órákon át.
Az üzembe helyezése pofonegyszerű, ahogy elindítjuk a Blu-ray lejátszóban a filmet, a tévé egyből úgy intézi, hogy csak egy OK-t kellen nyomjunk a mozizáshoz; ha valamilyen oknál fogva ez mégsem így történne vagy kiléptünk volna innen, akkor csak elég megnyomni a távirányítón található 3D feliratú gombot, és máris a térhatású szekcióban találjuk magunkat.
Jó-e a 3D?
Talán kezdjük azzal, hogy az, amit 3D-nek neveznek mostanában, amivel televannak a médiumok, azt inkább térhatást imitáló eljárásnak kellene hívni. Szerintünk az a 3D, ami valóban térben képzett képet jelent, tehát hologramot vagy bármi mást, aminek van magassága, szélessége és mélysége, és nem csak úgy tűnik, mintha lenne neki. Tehát majd ha virtuális focilabdák fognak a fejünk fölött elrepülni, vagy ha a Sötét Nagyúr az orrunk előtt kaszál a lézerkarddal, akkor beszélhetünk 3D-ről.
Természetesen ezek az új megoldások így is továbblépést jelentenek, hiszen új szintre emelték a szórakoztatást azzal, hogy a térérzetet megnövelték. A végeredmény így pedig olyan, mintha különböző síkban lévő felületek mozognának egymás előtt. Vannak olyan jelenetek, amelyeknél tényleg hozzáadott értéket jelent a térhatás, de máshol inkább csak kis kiegészítésként értékeltük.
Az azért tagadhatatlan, hogy ez tényleg másfajta élmény, mint amit korábban megszoktunk, így biztos sokan beleborulnak majd. Jó pár embernek megmutattuk a tévét, volt köztük asszírológus, kung-fu mester, topmenedzser, fodrász, főállású anya, és mindenkit elvarázsolt kisebb-nagyobb mértékben a dolog.
Nyilván mindenkinek magának kell megnéznie és eldöntenie, hogy mit gondol a 3D-ről, illetve az egész felhajtásról. Van idő gondolkodni, mert a jelenlegi tévéárak mellett nem valószínű, hogy tömegek rohannák meg a boltokat háromdimenziós készülékekre vadászva.
Korábban az tűnt fel a 3D tévéknél, amelyekbe volt alkalmunk belefutni, hogy a gyors mozgások megjelenítésénél olykor akadozott a kép. Most sem volt ez másképp, pedig elméletileg másodpercenként száz-száz képkocka bombázta szemeinket, mégis belefutottunk néha ebbe a jelenségbe. A vibrálás nem nagyon zavaró, a fejünk nem fájdult meg, bár tény és való, hogy ez a szemüveges megoldás valahogy csökkenti a komfortérzetet, egyáltalán nem nyújt természetes érzést a használata. Ami viszont nem nagyon tetszett, hogy néha zöldes-rózsaszínes árnyalatú lett a kép a szemüvegen keresztül.
Tartalom: 2D-3D
Ami a legnagyobb baj egyelőre, hogy 3D tartalomhoz Magyarországon nehézkes hozzájutni. Az pedig még csak terv szintjén se merült fel, hogy ilyen adásokat sugározzon bármelyik hazai tévéadó. De a Samsung kitalált valamit, amivel mégis áthidalható ez a probléma, hiszen tévéik képesek a kétdimenziós tartalomból térhatásút generálni, ráadásul ez az egész nem csak marketingmaszlag, hanem valóban működő megoldás. Elméletileg az elektronika abból indul ki, hogy amelyik objektum lassabban mozog, az valószínűleg távolabb helyezkedik el, illetve a kontrasztot is figyelembe veszi, és ez alapján módosítja a képet.
Ebből azért nyilvánvalóan látszik, hogy a teljesen tökéletes végeredmény létrehozására nem képes, a hibalehetőség bőven benne van a pakliban, és bizony olykor bele is futottunk rémisztő dolgokba. De megdöbbentően sokszor kimondottan jól muzsikált ez az eljárás. Főleg HD és Full HD tartalmak esetén, de néztünk vele tévéműsort is, és például a beszélgetős magazinműsorok, vagy épp a teniszmeccsek teljesen jól működtek.
A szemünk sem fáradt el jobban, az agyunk sem zsibongott. Ez a konvertálás lehet a jövő útja, legalábbis azokon a helyeken, amelyeket nem önt el a 3D tartalom.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
