Képjavító technológiák és a megjelenített tartalom
Bár a Samsung C7000 jó néhány képjavító technológiát tartalmaz, amelyek első hallásra sokat ígérnek, azonban ezeket az esetek túlnyomó többségében kikapcsoltuk. Rögtön az első volt ezek közül a Dinamikus Kontraszt, valamint a Scanning Backlight névre hallgató megoldás. Az előbbi a tartalomhoz idomítja a fényerőt, amely olykor idegesítő villódzással járt, szóval akkor már inkább megelégszünk a kisebb kontraszttal, gondoltuk. A második is a fényerővel való játékra épít, csakhogy oly módon, hogy a háttérfény igen gyors ki-be kapcsolgatásának hatására a szemünk rövidebb ideig látja az adott képet, így a mozgó tartalom élesebbnek tűnik. Hát ez remekül hangzik, ám inkább mégis a deaktiválás mellett döntöttünk....
Természetesen ebből a tévéből sem maradhatott ki a mozgást folyamatosabbnak mutató interpolációs eljárás, amikor a tévé virtuális képkockákat illeszt be a valódiak közé úgy, hogy megpróbálja kitalálni, hogy pontosan mit is kéne látnunk. Ez ebben az esetben a Samsungoknál már megszokott Motion Plus névre hallgat, és 200 Hz-es képfrissítési gyakoriságot ígér. Ráadásul öt különféle fokozat közül választhatunk, a kikapcsolt állapot mellett megtalálható a Tiszta, a Normál a Szemkímélő és az Egyedi verzió is. Ezek egyike sem nyűgözött le minket igazán, talán a Tiszta kivételével az összesnél belecsúsztúnk randa hibákba nyilván ott, ahol éppen sok részlet változott igen rövid idő alatt.
A Digitális Zajcsökkentés az alacsony felbontású tartalmak esetén gyakran elmosódottá tette a képet, úgyhogy nem is nagyon kísérleteztünk vele. Az Élkiemeléssel ugyanez a helyzet, szintén természetellenes, és olykor igen zavaró végeredményt kapunk. Ha viszont nagyfelbontású tartalmakat nézünk, akkor pedig nincs nagyon szükségünk a különböző képjavító eljárásokra, tehát ezeket általában kikapcsoltuk.
Nagyfelbontású tartalom
A Samsungtól kölcsönkaptunk egy BC-6900 típusjelzésű, 3D tartalmak lejátszására is képes Blu-ray lejátszót, úgyhogy a nagyfelbontású tartalmak egy részét ennek segítségével varázsoltuk a képernyőre.
Nehéz sok újat mondani erről, hiszen várható volt, hogy hibátlan képet kapunk majd. A részletek kristálytiszták, a színek a mozi profil, illetve egy kis kalibrálgatás után tökéletesek voltak, hát mi kell még? Ismét bebizonyosodott, hogy egy jó Full HD tévé lenyűgöző még akkor is, ha 720p felbontású anyagokat küldünk rá.
Hiába a nagy, 46 hüvelykes képátló, gyakorlatilag 30-40 centiről sem találtunk semmilyen hibát a képben, de ezen igazán nem is ütköztünk meg nagyon.
Külső forrásról származó SD tartalommal is megpróbálkoztunk, és tulajdonképpen ezzel sem volt semmi gondunk. Nyilván, ha egy szabványos DVD-filmet nézünk meg rajta, akkor nem lesz ugyanolyan az élmény, némi képzajjal számolnunk kell, de egy-másfél méteres távolságból már nem nagyon akadtak problémák.
Tévéadások
Ezeknek a nagy képátlójú tévéknek az egyik rákfenéje a hagyományos tévéadások megjelenítése. A jel minősége ugyanis egészen botrányos Magyarországon, szóval komoly feladat előtt állnak nálunk még az „A” kategóriás gyártók boszorkánykonyháiból kikerülő készülékek is. Ezen a téren a C7000 nem szerepelt rosszul, bár voltak már nálunk olyan modellek, amelyek, ha csak egy kicsivel is, de jobban muzsikáltak. Olykor, főleg elsősorban a sötét-fekete képrészletek esetén kimondottan zajos volt a kép, bár igaz, hogy csíkozással, a színek eltorzulásával egyáltalán nem találkoztunk.
Mindent összevetve ezen a területen a jobbak közé tartozik, és bár voltak problémák, azért azt ne feledjük el, hogy egy ilyen kaliberű tévével a hazai analóg tévéadásokat nézni olyan, mintha egy Aston Martinnal furikáznánk a trágyát.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
